Sillustani Península -2010. szeptember 14.

Mivel a mai programunk csak délután kezdődött, volt időnk lustálkodni kicsit. A hoteles reggeli után még úgy éreztük ennünk kell valamit, és elmentünk a tegnap esti hangulatos kis helyre reggelizni, majd kiültünk napozni a teraszra. Aztán olyan jól éreztük magunkat, hogy itt meg is ebédeltünk. A mai úti cél a Puno-tól délre található Silustani félsziget volt. Ez egy ősi, inka kor előtti (pre-inka) temetkezési hely, itt találhatóak azok a bizonyos „köcsögök”.

A Punóbol kivezető úton ismét megállapíthattuk, hogy mennyi kóbor kutyával is rendelkezik ez az ország, és nappali fényben láthattuk Puno-i öblöt és Puno-t a mögötte lévő hegyekről… 

és Puno felülről...

a Puno-i öböl

Odaérve felkapaszkodtunk egy dombra, ahol megnéztük a Nap és a Hold templomának maradványait. Ezekben a templomokban készítették az Inkák a múmiáikat. (igen, az inkák is csináltak múmiákat… a Lima-i Arany Múzeumban láttunk is ilyet, de erről majd később…)

A köcsögök meg tényleg köcsögöknek néznek ki. Hatalmasak. És hatalmas kövekből készülnek, amit eddig meg nem határozott eszközökkel munkáltak meg. Nyílegyenes, és hajszálvékony illesztések, amit egy mai kőfaragó is megirigyelhetne. És mindezt a  XIV. században. A köcsögök külső fala védi a belső kriptát, ahol is maga a sírhely volt. Ide rakták a múmiákat, a hamvakat.

"ott a köcsög"

Iza a köcsöggel 

Iza a múmiák helyén

itt látszik a kripta meg a fal meg mi

e teteje már nincs meg...

az illesztések (ott a hold is...)

a laguna

volt kilátás...

A köcsögök mellől egész tetszetős kilátásunk volt a Titicaca tóra. Az előbbi, Titicaca tavas bejegyzésekben elfelejtettem leírni mit is jelent a tó neve. Titi Caca quechua nyelven annyit jelent: Szürke Puma (az inkáknál a puma ugye az evilági élet jelképe, és az egyik szent állatuk, a fővárosukat, Cusco-t is puma alakúra építették, a szürke meg egy szín…)

A hazafelé vezető úton az út menti házak, és ez szinte egész Peru vidéki területeire jellemző volt, amolyan óriásplakátokat játszottak. 2011tavaszán lesznek a perui parlamenti választások, és a jelöltek, pártok, a házak falát festették ki hirdetésükkel.

Minden pártnak volt egy jele, mint nekünk anno az oviban (vagy mint most a narancs meg a szegfű). Ezek a jelek jelentek meg a szavazócédulákon is, mivel a hegyekben, vidéken élő emberek nagyon nagy százaléka nem tud olvasni. Némelyik párt még a szavazócédulát is felrajzolta, és piros kereszttel áthúzta a jelét, hogy így kell majd szavazni… Volt a jelek között zászló, coca levél, pánsíp, duda, fazék (köcsög), csillag, lóhere (gyökérrel), paradicsom, kakas, fa, focilabda… 

a coca leveles párt

a zászlós párt

a dudás párt

a pánsípos párt

a csillagos párt

a fazekas párt

a paradicsomos párt

a lóherés párt

a fás párt

a kakasos párt

a focilabdás párt

Visszaérve Puno-ba a Lonley Planet-ből kinézett étterembe mentünk vacsorázni. Nem voltak sokan, de mindenkinél ott volt a Lonley Planet egy példánya… J Mondjuk eléggé kiesett a központtól, és csak az találhatott ide akinek volt könyve… A 9. Peruban töltött napomon elérkezettnek láttam az időt, hogy megkóstoljam egyik leghíresebb nemzeti eledelüket, az egészben sült guinea pig-et, azaz a tengerimalacot. Mikor kiderült nyaralásunk uticélja, én már eldöntöttem, hogy ezt mindenképp ki kell próbáljam, e nélkül nem jöhetek haza!!! Valamelyik idegenvezetőnk elmondása alapján Puno az egyik leg-tengerimalacosabb hely Peruban, itt nem csak a turisták vakítására készítik, hanem tényleg népeledel is. Hát nosza, nem is gondolkodtam sokáig, a szokásos Cusquena mellé kértem egy Cuy-t. A csajok forraltboroztak, és nemtudom mit ettek. Mikor kihozta a pincér a vacsorámat, a szomszéd asztalnál ülő fiatal angol társaság nagy zúgolódásba, nevetésbe és „oh my God”-ozásba kezdett, majd megkértek, hogy hadd fényképezzék le. Megengedtem nekik, és mi is csináltunk pár képet… Ugyanis nem mindennap tesznek az ember elé vacsorára egy a tányérján ülő (mint  a kutya), metszőfogaival egy sárgarépába harapó egészben sült tengerimalacot sültkrumpli és zöldbab társaságában. 

éppen sárgarépát majszolt

itt még peckesen ül a vacsorám

ha már a tányéromon feküdt...

aztán elfeküdt...

A vacsorám megjelenése a mi asztalunknál is meglepetést keltett, volt, aki kisebb öklendezésbe kezdett, volt, aki megkérdezte: „-Most ezt tényleg megeszed? Nem sajnálod?” Nem sajnáltam… Hús sok nem volt rajta, de ami volt azt finomnak, különlegesnek mondanám. A bőre nagyon szépre és ropogósra volt sütve. Alexnak adtam a két első „sódart”, a többit, a feje kivételével eltakarítottam a tányérról, úgy hogy egy szemernyi együttérzést nem tanúsítottam a kisállattartók iránt… J És hogy mégis milyen volt? Különleges. De többet nem ettem. Nem azért mert nem volt finom, hanem azért mert az alpakka és a láma sokkal sokkal finomabb!!! J Szóval ha arra jársz semmiképp ne hagyd ki!