Reggeli után elköszöntünk Puno-i hotelünktől, majd 07:20-kor indult buszunk Cusco-ba, az Inka birodalom egykori fővárosába (amit ugye puma alaprajzúra építettek). Érkezési időpontnak 17:30 volt belőve, szóval megint egy egész nap a buszon… Utunk alatt öt helyen álltunk meg különböző Inka romokat, templomokat megnézni, valamint ebédelni. De menjünk sorba: első megállónk a Puka Pukara névre hallgató falucska volt. Az itt található Pachamama (Föld Anya) múzeumban megnéztünk az i.sz. 500 körül virágzó pukarai kultúra emlékeit, áldozati tárgyait. A háztetőkön a bőség és a védelem vigyázójaként egy kerámia szarvasmarhapár figyel. A keresztény inkák háztetején kereszt, a nem keresztényekén egy ilyen kerámia szarvasmarhapár a védelmező.
 |
| "kő" a pukarai korszakból |
 |
| a pukarai kultúra emlékei |
 |
| védelmező kerámia szarvasmarhapár a háztetőn |
Második megállónk: az Abra La Raya hágó, ami a Puno és Cusco közötti út legmagasabb pontja a maga 4.338m-ével. Körülöttünk mindenfelé hatezres havas hegycsúcsok, valamint a hihetetlenül kék ég.
 |
| tájkép az Andokból |
 |
| úton... |
 |
| mi muchaca en las mountanas |
 |
| La Raya |
 |
| cimbiztem... |
 |
| Iza alpakkacsaláddal |
Harmadik megállónk az ebédlős megálló volt Sicuani-ban, egy tipikus helyi All You Can It étteremben. Itt a kertben ismét közel kerültünk néhány alpakkához, és tengerimalachoz.
 |
| puszilkóztunk II. |
 |
| puszilkóztunk I. |
 |
| etettünk II. |
 |
| etettünk I. |
 |
| mosolyogtunk... |
 |
| etettünk III. (igen, ilyet ettem Puno-ban) |
Negyedik megállónk Raqchi (keresztény nevén San Pedro) volt. A hely nevezetessége az Inka Birodalom egyetlen Wirachoca (mindent teremtő istenség) temploma. A templom méretei lenyűgözőek, lávakőből és vályogból épült fa tetőszerkezettel. Ez az egyetlen inka templom, ahol henger alakú oszlopokat alkalmaztak (22 db.). A templomot egy falu romjai veszik körül, melynek utcaszerkezete a nap-éj egyenlőséghez van igazítva. Az utca egyenes, és a nyári és téli napfordulókor a nap pontosan az utca elején-végén kel fel. A házak kör alakúak voltak, a szelek jobb áramlásának biztosítására. Saját vízvezetékrendszerük volt, ami a hegyekből vezette le az olvadékvizeket, akár „dombon fel” is.
 |
| egy a 22 oszlopból |
 |
| Wirachoca templomának maradványa |
 |
| templomocska San Pedro-ban |
Mire az ötödik megállónkhoz értünk már eléggé lefáradtunk a buszozástól, bár utunk végig az Andoki fennsíkon, hófödte csúcsok között vezetett. Andahuaylillas kis andesi falucskában álltunk meg, és checkoltuk a 17. században épített templomát. A templom egy inka templom romjaira épült, és gyönyörű keresztény témájú festmények találhatók benne, kis indiános beütésekkel. A fő oltára fából készült, aranyozott díszítéssel, a szent család, pedig perui népviseletben pózol. A templom előtti téren óriási „majomkenyérfa” állt (nem biztos hogy az volt…), és teljesen kafa kis hangulatot teremtett a főtérnek.
 |
| egy másik hangulatos kis főtér |
 |
| útközben |
 |
| és a nagy fa a főtéren |
 |
| Andahuaylillas-i templom |
Innen kb. 1 órányi buszút volt Cusco. A város előtt áll egy monumentális kapu, amely az ősi inka út elejét, valamint az ősi főváros Cusco határát jelezte.
 |
| a kapu Cusco előtt |
Maga a város elsőre igen meglepett külvárosaival, szegénységével. A repülőtér mellett buszoztunk, ami kb. a város közepén van, betonfallal körülvéve. Aztán mikor beértünk a „belvárosba”, a turistáknak szánt övezetbe, egy teljesen más arcát mutatta. Szűk, meredek kis utcácskák, ahol a ház falához kell simulnod, ha jön egy autó... Transzfer a hotelbe, majd irány vacsorázni a Lonley Planet-ből kinézett étterembe. Útközben egy utcasarkon, ahol éppen kezdtünk volna elveszni, ismét összefutottunk Alex német cimboráival, akik elirányítottak az őáltaluk már tesztelt étterembe. Kívülről jól nézett ki, de nem a mi árfekvésünk volt, így továbbálltunk. A főtér mögötti kis utcácskákban bolyongva beültünk egy szimpi helyre, ahol a kiszolgálás hagyott némi kívánnivalót maga után, így egy sör/ bakikóla után továbbálltunk, és az Urbi nevű éttermet választottuk (pedig volt Izakaya is…). Nem csalódtunk. Kicsi, családi étterem volt, apa, anya, kislány, kisfiú volt kb. a személyzet. Kis kemencében sültek a különféle dolgok. Előételnek egy óriási adag garlic brad-et kaptunk kétféle mártogatós szósszal, meg pisco sauert. Alexel menüt ettünk, ami leves, főétel és desszertből ált. A csajok pizzáztak. Nagyon jól laktunk, és nagyon finomak voltak a kaják. A számla meg 86.- sol-t mutatott, ami kb. 30.- USD. 4 főre. Hmmm…
