Hajnali fél háromkor ébredtünk, és Juan vezetésével indultunk a buszállomásra, hogy azon 400 ember között lehessünk, akik a Machu Picchu területén élvezhetik a napfelkeltét. Kicsit meggyötörten és fáradtan, de új kihívásokra éhesen álltunk be a sorba, ami akkor már elég hosszú volt (ki tudja vajon az első helyeken állók mikor foglalták el helyüket a busz ajtajában… ) A várakozás a csont sötétben nagyon nehezünkre esett, és lassan telt az idő. A első buszok 05:30-kor indultak, tehát volt időnk átértékelni az eddigi napokat, és teóriákat gyártanunk a következőkről és a közelgő hazaútról. A sorban állás közben a kb. 8 éve a szívemhez nőtt Merrell túracipőm talpának meghekkelése is belefért, ugyanis estére szegény megadta magát, és mind a két talpa elkezdett levállni. A perui pillanatragasztó segített rajta… J
Végre feljutottunk kb a 3. buszra és még szürkületben felbuszoztunk az ismerős kanyargós szerpentínen a bejáratig, ahol ismét regisztráció miegymás. Itt kaptunk térképet is a Machu Pichu-ról. Gyorsan felkapaszkodtunk a tegnap délutánról már ismerős fotózkodási helyhez, és vártuk a napfelkeltét. De sajnos az Inka Istenek ezen a napon nem részesítettek bennünket a tipikus napfelkeltében. Hűvös volt és mindenfelé felhők borították az eget. Majd fokozatosan világosabb lett, míg teljesen ki nem világosodott. Így a felhők miatt nem láthattuk a felkelő nap első sugarait megcsillani Machu Picchu romjain. De kb. a hetedik sugarat már igen… J Az oszlásnak indult felhők között egyszer csak utat tört magának néhány sugár, és fényárba borította a romokat.
 |
| Aztán világos lett... |
 |
| Kel fel a nap a hegyek között |
 |
| Már fennt a nap |
 |
| Like |
Ezután Juan mintegy 3 óra alatt körbekalauzolt bennünket a romok között, és kifogástalan történelmi és építészeti előadást tartott Machu Picchu-ról. Megnéztük az alsó és felső városrészeket, a mezőgazdasági területeket, a lakóházakat, a templomokat és teraszokat valamint elmesélte építésének, virágzásának és elnéptelenedésének történetét.
Ami megmaradt emlékezetemben az a Nap temploma, aminek ablakai a felkelő és a lenyugvó nap irányába néztek, és az alsó része egy hatalmas kőtömbből készült. Két vizzel teli „tányér” , amiben a csillagokat nézték és tanulmányozták, hogy ne fájjon a nyakuk a sok felfelé nézésdtől. A vízvezetékrendszerük, ami az egész Machu Picchu területén végigcsörgedezett. Az inkákra jellemző művészien, habarcs nélkül összeillesztett kőfalak. A kőből rakott kávás ajtókeretek, hogy az ajtót csak egy irányba tudják nyitni. Az, hogy az építésre használt néha több tonnás kötömböket több kilóméterről szállították ide, és juttatták a hegy tetejére, a kőraktárba. A víszhangot adó ablakok. A Machu Picchut és a körülötte lévő hegyeket és a folyót ábrázoló „makett”. És maga az egész város hatalmassága itt a hegyekkel, szakadékokkal védett magaslaton.
 |
| a csillagvizsgálók |
 |
| a Nap temploma |
 |
| a kőfal habarcs nélkül |
 |
| a vízvezetékrendszer |
 |
| mögöttem nem kőomlás, hanem kőraktár |
 |
| kávás ajtókeret |
 |
| maketthegyek és a folyó |
 |
| Juci víszhangot próbál |
 |
| nem kicsi |
 |
| a makett és a valóság |
 |
| de tényleg |
 |
| óriási |
Elbúcsúztunk Juan-tól, majd javaslatára Juci, Alex és én megmásztuk a tipikus Machu Picchu-t ábrázoló képeken a város mögött lévő hegyet, ami a Huayana Picchu névre hallgat. Mit mondjak… Az iszonyú hőségben a magas páratartalom mellett a meredek, szűk lépcsők is megízzasztottak bennünket, de jó volt a várost a másik hegy tetejéről is felfedezni.
 |
| meredek, meg magas... |
 |
az a magas ott jobbra hátul a Huayana Picchu,
ha a monitort az óramutató járásával ellentétes irányban
90 fokkal elforgatod, akkor egy "Inka" arcot láthatsz,
aminek a Huayana Picchu lesz az orra |
 |
| és innen is láttam a Machu Picchut |
 |
| de felértem |
 |
| lépcső vezetett |
 |
| lefelé is meredek |
Mivel eléggé elfáradtunk, a lemászást követően jól esett elnyulni, és csak feküdni csendben ebben a misztikus környezetben a lámák társaságában.
 |
| és "ügyködő" lámával :) |
 |
| pihi egész jó panorámával |
Az út során jó szolgálatott tett Lonely Planet borítójához, képeslapokhoz hasonló kompozíciót is sikerült fotóznom, pedig azt hittük azok csak photoshop trükkök…
 |
mögöttem azt a hegyet nem másztuk meg...
de szép... |
 |
| Iza, Machu Picchu, Huayana Picchu, virágok |
 |
| egész pofás |
 |
| lámaaaaa |
 |
| ez lehetne Lonely Planet borító is akár... |
 |
| figyel |
Juan második ajánlott túrája volt még az Inka Bridge, azaz az Inka Híd. Ha már itt voltunk, azt is megkerestük, egy kb. fél órás séta volt. Itt igazából kis csalódás ért bennünket, mert mi tényleg hídra számítottunk, ehelyett egy magas sziklafal oldalában futó "út" hiányosságát pótolták néhány pallóval, és ezt nevezték el Inka hídnak… J
 |
| az út a hídhoz |
 |
| arra van az Inka híd |
 |
| ime közelebbről |
 |
| az a néhány palló a "híd" |
 |
| párás, ködös, misztikus |
 |
| Jucus egy sziklaperemen |
Búcsút vettünk az Inka birodalom egyik legszentebb és legrejtelmesebb helyétől, a misztikus Machu Picchu-tól, és lebuszoztunk Aquas Calientes-be. A bejáratnál sorba álltunk, és pecsételtünk az útlevelünkbe, hogy igen, itt is jártunk...
 |
| harcos Machu Picchu-ban |
Este indult vonatunk, előtte még egy pizzériában ebédeltünk, ahol sem a kaja, sem a kiszolgálás és sem az árak nem nyerték el tetszésünket, de hát van ilyen…Ebéd után bejártuk az itteni piacot, sok-sok túristáknak való árucikkek között múlattuk az időt, majd irány a vonatállomás. A várakozás ideje alatt a hangosbemondó segítségével tökéletesen sikerült elsajátítanunk Ollantaytambo város nevének kiejtését… J Sötétedés után indult vonatunk, az út a kétnapos túra fáradalmait követően nem esett a legjobban. Ollantaytambo városából egy elég „loco” (őrült) sofőrrel jutottunk Cusco-i szállodánkba, ahol kimerülten, de megint két csodálatos, élményekben gazdag nap után altató nélkül tértünk nyugovóra.
