Reggel egészen kb. 8-ig aludhattunk, ugyanis 9-re jöttek értünk, és indultunk rafftingolni az Urubamba folyón. Az Urubamba folyó völgye az úgynevezett Szent Völgy (a Chinchero), tehát a folyó is Szent folyónak tekinthető. Emellett az Amazonas egyik eredetfolyója, azaz valamikor, valahol már Amazonas-nak fogják hívni. Úgy is mondhatjuk tehát, hogy az Amazonas-on rafftingoltunk… J
Egyébként a raffting ötlet tőlem ered, így igencsak izgatottan vártam ezt a napot, hogy mit is tartogat számunkra egy Dél Amerikai folyó.
Egy tipikus indián kinézetű srác jött értünk, és taxiztunk el a csoport indulópontjához, ahol már kb. 12-en ültek a buszban. A célállomás az Acomayo híd volt, itt kezdődött a túra. A túravezetők fiatal csapata igen jól érezte magát a közel 1 órás buszúton, régi retro zenéket bömböltettek a busz szakadt hangszóróiból, úgymint Haddaway és Dr. Alban.
Megérkeztünk a csapat folyóparti bázisára, itt megkaptuk a neoprén ruhákat, sisakot, evezőket. Majd ismét kb. 1 óra buszozás, és máris a hídnál találtuk magunkat. A táj amolyan tipikus peruinak mondható volt, kopár hegyek, néhol erdők. A folyó pedig sebesen kanyargott kisebb nagyobb zúgókkal megtűzdelve, néhol óriási, ház méretű kövek között.
 |
| én jobbra hátul, |
 |
| Iza, |
 |
| és Alex teljes harci díszben |
 |
| Jucus |
Rövid eligazítás, mit, hogy, mikor, miért is csináljunk, és kialakítottuk a 3 hajó 6-6 fős csapatát. Így 18-an + a kormányosok, valamint 2 safty kajakos srác, és egy fényképész csaj alkotta 24 fős csapatunkat. Vízreszállás után begyakoroltuk a kötelező mozdulatokat, és nekivágtunk az első zúgóknak. Nem mondom hogy mindenkinek elsőre sikerült a „jump left” és „jump right” vezényszavakat elsajátítani… J
A mi kormányosunk Roya lett, akit kinézetre inkább a Chile-i Marcello Salas leszármazottjának mondanék, mint perui-nak, de nagyon jó arc, és jó kormáyosunk volt a túrán. Mesélte, hogy az igazi vad vizek Chilében vannak, ott ha túléled akkor vagy fasza gyerek… Első körben Alex és én kerültönk a hajó elejébe, így nekünk volt a legizgibb, mi kaptuk elsőnek a habokat, sziklákat. Egymás után győztük le a nagyobbnál nagyobb zúgókat, és lovagoltuk meg a hullámokat. A kormányosok csinálták a hangulatot, fröcsköléseket, vizicsatákat kezdeményeztek….
 |
| hátul Roya, a kormányosunk |
 |
| Alexnak nagyon tetszett... |
Roya az értünk jövő srácot Ricky Martin-nak nevezte, amit én is előszeretettel kiabáltam neki, mielőtt az evezővel nekiálltunk volna fröcskölni őket. Roya megtanított nekünk egy „csatakiáltást” is: -„Los Mejores”. Ezt mindig akkor kellet kiáltanunk, amikor egy-egy nagyobb zúgót legyőztünk. Persze fogalmunk sem volt róla mit jelent, de teli torokból üvöltettük. (Győztesek) A folyó egyébként II. és III. fokozatú volt, néhány IV-es zúgóval, amiket mi a parton gyalogolva tettünk meg, a hajókat, pedig a kormányosok vitték át ezeken a részeken. Volt persze „vízbeesés”, vagy inkább beborítás, gyakorlatban láthattuk a „sexy-pózban” való mentést a safety kajakkal, volt Alex vízbeesés, és kellemes elfáradás a túra végére.
 |
| Roya a hangulatfelelős |
 |
| egy zúgón lefelé |
 |
| itt árral szemben nyomjuk |
 |
| Iza is megtapasztalta milyen elől... |
 |
| a csapat |
 |
| "sexy-póz" a safety kajakkal |
Mikor már látótávolságon belül voltunk a bázishoz, Alexal beugrottunk a vízbe, és élveztük a hideg víz zsibbasztó hatását… Meleg zuhany, aki akarta, annak szauna. Majd ebéd. Valami finom leves, ami nagyon jól esett, és csirkecomb rizzsel, salátával. Eléggé ki voltunk éhezve, én repetáztam is. J
És persze a túlélőknek járt a Cusquena is… A hazafelé út a retro-disco zenékre hamar eltelt, és ismét Cusco-ban találtuk magunkat. A képeket tartalmazó cd-t este 8 után lehetett átvenni a társaság főtéren lévő irodájában, amit semmi pénzért nem mulasztottunk volna el… Vacsora előtt be is ugrottunk érte, és a főtéren összetalálkoztunk Roya-val is. Megköszöntük még egyszer a felejthetetlen napot, majd Jucus „bevásárolt” a Cusco-i The North Face boltban. A holnapi Machu Picchu túrára készülve beruházott egy jó túracipőre. Egész jó árban voltak a dolgok egyébként.
