Raffting az Urubamba folyón 2010. szeptember 17.

Reggel egészen kb. 8-ig aludhattunk, ugyanis 9-re jöttek értünk, és indultunk rafftingolni az Urubamba folyón. Az Urubamba folyó völgye az úgynevezett Szent Völgy (a Chinchero), tehát a folyó is Szent folyónak tekinthető. Emellett az Amazonas egyik eredetfolyója, azaz valamikor, valahol már Amazonas-nak fogják hívni. Úgy is mondhatjuk tehát, hogy az Amazonas-on rafftingoltunk… J

Egyébként a raffting ötlet tőlem ered, így igencsak izgatottan vártam ezt a napot, hogy mit is tartogat számunkra egy Dél Amerikai folyó.

Egy tipikus indián kinézetű srác jött értünk, és taxiztunk el a csoport indulópontjához, ahol már kb. 12-en ültek a buszban. A célállomás az Acomayo híd volt, itt kezdődött a túra. A túravezetők fiatal csapata igen jól érezte magát a közel 1 órás buszúton, régi retro zenéket bömböltettek a busz szakadt hangszóróiból, úgymint Haddaway  és Dr. Alban.

Megérkeztünk a csapat folyóparti bázisára, itt megkaptuk a neoprén ruhákat, sisakot, evezőket. Majd ismét kb. 1 óra buszozás, és máris a hídnál találtuk magunkat. A táj amolyan tipikus peruinak mondható volt, kopár hegyek, néhol erdők. A folyó pedig sebesen kanyargott kisebb nagyobb zúgókkal megtűzdelve, néhol óriási, ház méretű kövek között. 

én jobbra hátul,

Iza,

és Alex teljes harci díszben

Jucus

Rövid eligazítás, mit, hogy, mikor, miért is csináljunk, és kialakítottuk a 3 hajó 6-6 fős csapatát. Így 18-an + a kormányosok, valamint 2 safty kajakos srác, és egy fényképész csaj alkotta 24 fős csapatunkat. Vízreszállás után begyakoroltuk a kötelező mozdulatokat, és nekivágtunk az első zúgóknak. Nem mondom hogy mindenkinek elsőre sikerült a „jump left” és „jump right” vezényszavakat elsajátítani… J

A mi kormányosunk Roya lett, akit kinézetre inkább a Chile-i Marcello Salas leszármazottjának mondanék, mint perui-nak, de nagyon jó arc, és jó kormáyosunk volt a túrán. Mesélte, hogy az igazi vad vizek Chilében vannak, ott ha túléled akkor vagy fasza gyerek… Első körben Alex és én kerültönk a hajó elejébe, így nekünk volt a legizgibb, mi kaptuk elsőnek a habokat, sziklákat. Egymás után győztük le a nagyobbnál nagyobb zúgókat, és lovagoltuk meg a hullámokat. A kormányosok csinálták a hangulatot, fröcsköléseket, vizicsatákat kezdeményeztek…. 

hátul Roya, a kormányosunk

Alexnak nagyon tetszett...

Roya az értünk jövő srácot Ricky Martin-nak nevezte, amit én is előszeretettel kiabáltam neki, mielőtt az evezővel nekiálltunk volna fröcskölni őket. Roya megtanított nekünk egy „csatakiáltást” is: -„Los Mejores”. Ezt mindig akkor kellet kiáltanunk, amikor egy-egy nagyobb zúgót legyőztünk. Persze fogalmunk sem volt róla mit jelent, de teli torokból üvöltettük. (Győztesek) A folyó egyébként  II. és III. fokozatú volt, néhány IV-es zúgóval, amiket mi a parton gyalogolva tettünk meg, a hajókat, pedig a kormányosok vitték át ezeken a részeken. Volt persze „vízbeesés”, vagy inkább beborítás, gyakorlatban láthattuk a „sexy-pózban” való mentést a safety kajakkal, volt Alex vízbeesés, és kellemes elfáradás a túra végére. 

Roya a hangulatfelelős

egy zúgón lefelé

itt árral szemben nyomjuk

Iza is megtapasztalta milyen elől...

a csapat

"sexy-póz" a safety kajakkal

Mikor már látótávolságon belül voltunk a bázishoz, Alexal beugrottunk a vízbe, és élveztük a hideg víz zsibbasztó hatását… Meleg zuhany, aki akarta, annak szauna. Majd ebéd. Valami finom leves, ami nagyon jól esett, és csirkecomb rizzsel, salátával. Eléggé ki voltunk éhezve, én repetáztam is. J

És persze a túlélőknek járt a Cusquena is… A hazafelé út a retro-disco zenékre hamar eltelt, és ismét Cusco-ban találtuk magunkat. A képeket tartalmazó cd-t este 8 után lehetett átvenni a társaság főtéren lévő irodájában, amit semmi pénzért nem mulasztottunk volna el… Vacsora előtt be is ugrottunk érte, és a főtéren összetalálkoztunk Roya-val is. Megköszöntük még egyszer a felejthetetlen napot, majd Jucus „bevásárolt” a Cusco-i The North Face boltban. A holnapi Machu Picchu túrára készülve beruházott egy jó túracipőre. Egész jó árban voltak a dolgok egyébként.