Hideg éjszaka után a kellemes kis hotelünkben reggelire sült virslit és rántottát is felszolgáltak a megszokott „lepény” és felvágottak mellé. Bár ezt Alex nem nagyon használta ki, ugyanis valami nem volt rendben a bélműködésével. Túl gyorsan, és túl sokszor… J
Egésznapos kirándulásra indultunk az Andok egyik kanyonszerű völgyébe, a Szent Völgybe (inka nevén a Chinchero-ba), ahol az Inkák egyik szent folyója, az Urubamba folyik. Cuscoból kiérve a kanyargós szerpentineken felfelé kapaszkodva először megálltunk az El Mirador nevű kilátópontnál, ahonnan az egész „Szent Völgy” belátható. Szinte meg sem lepődtünk amikor az utánunk megálló kisbuszból Alex német cimboráit láttuk kikecmeregni… J Ismét megállapíthattuk: Kicsi ez a Peru…
 |
| reklám... |
 |
| a Szent Völgy |
Ekkor már megint közel 4.000 m magasságban jártunk, és innen lefelé, egyenesen a völgy egyik leghíresebb falujába Pisac-ba indultunk. Pisac a színes, indián kézműves piacáról híres. A falu közepén, középkori épületek között valóban bámulatos vásári forgatagba csöppentünk. Volt itt minden, de minden! Csirke, hal, zöldség, gyümölcs, krumpli, kukorica, kézműves munkák. Idegenvezetőnk megmutatta a legjellegzetesebb, még ma is fennmaradt inka árudákat. Megmutatta a helyi vajákos emberkét, aki mindenféle gyógynövényekből mindenféle panaszokra különböző olajokat készített. Itt találkoztunk először a Muna-val. Ezt kifejezetten fejfájásra ajánlotta, és még nekem is elmulasztotta a napokban a frontváltozós fejfájásomat. Láttuk az alpakka és vicuna gyapjújának színezésére használt „porokat”. Láttuk a jellegzetes inka pékséget, ahol a már jól ismert lepényeink gőzölögtek, láttuk a tengerimalacok „emeletes házát”, ahol az alsóbb szintekről mindig feljebb kerültek az állatkák, és ezzel egyenesen arányosan csökkentek hátralévő napjaik számai is… Elvitt egy „igazi” ezüst műhelybe is, ahol megmutogatták, hogyan is készülnek az Inka ezüst ékszerek. Itt az Ő hatására elég jól be is vásároltunk…
 |
| kemence a pékeknél |
 |
| csirke hallal |
 |
| és az árus nénike |
 |
| Peru színei |
 |
| és az emeletes házuk... |
 |
| az aranyos kis tengerimalacok... |
Pisac-ot elhagyva utunk a már jól ismert Andoki hósapkás hegyek között vezetett, az út mellett ház nagyságú kaktuszokkal tarkítva. Ebédünket egy igen kellemes környezetben fekvő All You Can Eat étteremben töltöttük el, ami az ilyen típusú éttermek között a Perui No. 1. volt.
 |
| az étterem bejárata |
 |
| a háznyi kaktuszok |
 |
| "ajtófélfa" |
 |
| magas hegyek között |
Innen Ollantaytambo városába vezetett utunk. Ollantaytambo-t Pacsakutek, az egyik legnagyobb király építette, az inka birodalom virágzása idején, mint legnagyobb és legdekoratívabb erődítményt és szentélyt. A legenda szerint innen lehetett a legjobban ellenőrizni a fővárosba, Cusco-ba vezető birodalmi úthálózatot. Az erődítményhez több tonnás köveket is használtak, amit egy 4 kilométerre lévő másik hegyről hoztak az egyiptomiakhoz hasonló technológiával. Hegyről le –völgyön át –hegyre fel. Nem lehetett piskóta. A város az Urubamba folyó völgyében fekszik festői környezetben, az Andok ötezer méter magas hegyvonulatainak lábainál. A Machu Picchura menet vagy jövet minden csoport átutazik a városkán, innen indul a vonat is MP-be.
 |
| háttérben Ollantaytambo |
 |
| reklám... |
 |
| de felértünk |
 |
| sok volt a lépcső felfelé |
Ollantaytambot elhagyva egy másik Inka kori romot néztünk meg egy hangulatos kis templomocskával a dombtetőn. Itt épségben fenntmaradt az Pre-Inka kori fal, jól látszik, hogy megkeresték az egymáshoz pontosan passzoló köveket, nem alakították őket.
 |
| útközben 2. |
 |
| útközben 1. |
 |
| a kis templom |
 |
| két Perui zászló között a Machu Picchu zászlója |
 |
| a romok |
 |
| terszok itt is meg Alexék |
 |
| egész ügyes |
 |
| megkeresték az egymáshoz illő köveket |
Visszaérve Cusco-ba Iza meg én elmentünk kicsit ajándékokat shopingolni, Alexék inkább pihentek. Az utcai árusoktól sikerült is beszereznünk az ezüstműhelyben vett ékszerekhez kísértetiesen "hasonló", ha nem ugyanolyan minőségű és kinézetű dolgokat, persze kb. ötödáron, valamint azt hiszem összesen 8 db. chuyo-t, azaz fülvédős sapkát ajándékba.
Este Izával megünnepeltük 4 éves évfordulónkat a Chicholina nevű étterembe. Először tapasokat toltunk, de kicsit kevésnek találtatuk, ezért Iza egy boros-hagymalevessel pótolt, én meg kipróbáltam az alpakka steak-et. Nem csalódtunk…
 |
| alpakka steak... nyammm nyammm |
 |
| boros hagymaleves... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése