Mivel tegnap este tök sötétben értünk a szállásra, semmit sem láttunk belőle. Így reggel mikor felébredtünk, és szétnéztünk, igen meglepődtünk, hogy iszonyat magas homokdűnék veszik körül, és hogy igazából egy oázis, pálmafákkal, nagy belső kertel, tóval, ahogy az kell, kb. 5 km-re a várostól. Így már el tudtuk képzelni, hogy a szállástól a buggyzás helyszíne csak 10 percre lesz.
 |
| tó pálmafákkal az oázisban |
 |
| hacienda a homokdűnék között |
Reggeli után indultunk, a tegnapi taxisofőrünk mondta, hogy „LOCO” (= őrült) pilótánk lesz. És úgy is nézett ki… És nem is volt normális az tuti… J A járgány egy kiszuperált nemtudommilyen verda volt. Szöcskére hasonlított, de annál magasabb építésű, megerősített kasztnival, kivezetett légszőrűvel. Tipikusan erre a célra átalakítva.
 |
| a "LOCO" driver |
 |
| a homokbuggy |
A „LOCO” sofőrünk nem kötötte be magát, csak kitámaszkodott, mintha a letekert ablaknál kilógatná a balost. Aztán mentünk. Inkább száguldottunk. A tök meredek dűnén fel, majd hirtelen balkanyarral le. Verettünk, faroltunk, nyomtuk a port. Megállt egy dűne tetején. Mindenfelé csak homokdűnék, messze-messze a város, meg a mi oázisunk. És más semmi csak homok.
 |
| a dűne tetején |
 |
| repesztünk |
Alex kitalálta (így utólag köszönjük ALEX!!!), hogy adjunk neki 10 sol-t (1$= 3sol). Adtunk, és annyit mondtunk neki: -Some EXTRA porfavor. Visszakérdezett: -Extra? Mondtuk: - Si, Si, Extra!Vigyorgott, és bekapcsolta az övét… Innentől kezdve nem volt meglepő kiáltás az „OH MY GOD! MAMA! KI AKAROK SZÁLLNI! ÁLLJ MEG!” A tízestől kicsit megőrült a srác, ha eddig nem lett volna az. Hullámvasúthoz hasonló meredekségű dűnéken fel, majd a tetején lelassítva, átbillenve le. Ugratások, szívem a torkomban, visongás. Majd megállt egy dűne tetején és annyit mondott: -Sandboard. Adott deszkákat, tépőzáras kötéssel, és egy gyertyát vaxolni. Vaxoltunk, majd próbáltunk csúszkálni. Hasonló a havashoz, de nem csúszik annyira. A dűnék, amiken nyomtuk elég magasak voltak, csak az volt a baj, hogy fel is kellett a következőre mászni, majd csúszás, és megint mászás… A többiek hamar megunták, és csak leszánkóztak, én próbálgattam végig, több-kevesebb sikerrel. (a Gerlitzeni-nél azért sokkal többel J )
Vissza a buggy-ba, nyomulás, majd megint Sandboard. Itt még magasabb dűnék, és a végén nem kellett felmászni, lejött értünk a verdával. Mindenünk, de mindenünk tele lett homokkal és még haza is sikerült hoznunk, pedig volt amit kétszer is kiöblítettünk/ mostunk az út alatt.
 |
| és leért... |
 |
| Iza szánkózott |
 |
| és az eredménye... |
 |
| Alex porol, |
 |
| meg így is... |
 |
| Jucus így nyomta |
 |
| Sandboard |
 |
| meredek a düne... |
Mennünk kellett, mert indult a buszunk Nazca-ba. A hazafelé vezető úton a LOCO sofőrünk ismét kitett a 10 sol-ért… Verettünk 1000-el, majd egyszer csak azt látom, érzem, hogy alattunk semmi, a négypontos biztonsági öv vállpántja méllyen bevág a vállamba, és emelkedek fölfelé mindenkivel együtt, a kocsi meg csak repül, repül. Iszonyat nagyot ugrattunk. A leérkezés meg olyan földrengéshez hasonló. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Mikor kiszálltunk a hotel előtt, kapott még egy tízest… J
Gyors zuhany, majd indultunk a buszállomásra, és Nazca-ba. A kb. 2 órás út gyorsan elment a megszokott emeleti helyünkön. Még valami filmet is néztünk, talán a Titánok harcát, meg a Tolvajtempó elejét. Meg még remegtünk is kicsit…
 |
| Nasca-ban |
 |
| úton Nasca-ba |
Nazca-ban összeszedtek bennünket, és mentünk is a reptérre. Mivel minden le volt foglalva előre, nem kellett sorbaállni, rögtön kaptunk gépet, pilótát, felszállóengedélyt. Kis 6 fős Cesna nemtudomhányas. Izgi volt a másodpilóta mögött ülni, és végignézni a felszállást. Imbolygott rendesen, lehetett érezni a légörvények hatását.
 |
| on board |
 |
| a Cesna nemtudomhányas |
A vonalak felett meg teljesen az oldalára fordult, hogy jól meg lehessen nézni őket az ablakokon át. Aztán meg a másik oldalára fordult, hogy a másik oldalon ülők is jól megnézhessék… wow. Volt liftezés rendesen. A vonalak megleptek kicsit. Kicsinek találtam őket. Volt hogy a pilótának kellett a fejemet tekergetni a helyes irányba hogy megtaláljam őket. Sok krix-krax van összevissza, aztán egyszer csak ott az ábra.
JÓK!
 |
| az űrhajós, |
 |
| a bálna, |
 |
| a kondor |
 |
| a majom, |
 |
| a fa |
 |
| a "kéz" |
Jucus bökdös hátulról, ideadja a fényképezőt. Csinálok három képet az aktuális ábráról, majd vissza akarom adni, de látom hogy közben teljesen más állapotba került, keze a szája előtt… Kb. a 3. ábránál jártunk a 12-ből. J De igazi hős volt, kibírta! Közben Iza is leengedte a fényképezőt, és erősen koncentrált. Leszállás után Izát „odatámasztottam” a géphez, hogy legyen repcsis képünk is…
 |
| az ábrák |
 |
| landolás után |
Délutánra volt foglalva szállásunk, egy "haciendan", ott kis pihi, regenerálódás, „ebéd”. Viszont a vacsoránkat nem itt akartuk elkölteni. Kis spanyol utiszótár elő, és „megbeszéltük” a recepcióssal, hogy hamarabb jöjjön a transzfer értünk, sőt még azt is megkérdeztem, hogy van-e hajszárítójuk (nem volt). 20:00 körül visszamentünk a városba. Alex kinézett a Lonely Planet-ből egy jónak tűnő éttermet, ami átalakítás miatt zárva volt. Mellette volt egy hely tömve helyiekkel. Nyárson grilleztek egész csirkéket, meg tök jól kinéző húsokat. Valami bőségtál félét kértünk, volt rajta minden. Csirke, saláta, sült krumpli, és azt hiszem, itt ettünk először alpakkát.
 |
| a vacsi |
22:00-kor indult a buszunk Arequipa-ba, a szokásos Cruz del Sur, de most I. osztályú jegyünk volt. Az első osztály a földszint volt. Egy 10 fős kabin, iszonyat nagy, repülőgép I. osztályra emlékeztető fotelszerű ülések, viszont szerintem kényelmetlenebb mint fent az ablaknál. Indulás után valami jó szar nyálas filmet adtak, ami arra volt jó, hogy elaludjak. Éjfél körül felébredtem, hogy lassan vége a filmnek, és hátha kezdődik valami jó éjszakára, de e helyett minden fény lekapcsol, mindenki alvás. Egy darabig próbáltam követni a szerpentinek rajzolatát, de belefáradtam. Arra ébredtem, hogy a kolumbiai csajszi nem tudja kinyitni a kabinajtót, a zsanér felőli oldalon próbálkozott a drága. Kicsit hagytam szenvedni, majd segítettem neki. Mikor visszajött, egy srác ment ki, akkor meg becsukni nem tudta a csaj az ajtót. Ismét segítettem neki. Retesszel… Aztán ~10 perc múlva, gondoltam én is elmegyek wc-re. Mikor kinyitottam az ajtót, láttam, hogy szegény srác ott ül a lépcsőn. Egyszerűen kizártam. :D Röhögés magamban, majd alvás…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése